Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztője Sólyom László köztársasági elnök mellé állt, akit a nemzeti radikálisok, a nemzetféltők támadtak, mert újévi beszédét nem a nemzeti lobogó előtt mondta el. „Sok jelét látom annak, hogy az embereknek elegük van abból, hogy a politikában ellenségképpel dolgoznak” – mondta az elnök. /Szűcs László: Az elnök emberei. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./
2006. január 24.
Ne legyen Erdély magyarországi választásikampány-terület! – mondják sokan, nagyon helyesen. Sólyom László köztársasági elnök is fontosnak tartotta kiemelni a választások dátumának bejelentése alkalmával, hogy büszke volna, ha nem lenne lejárató kampány. Szili Katalin marosvásárhelyi látogatása során szólott arról, hogy helyre kell hozni a magyar–magyar kapcsolatokat. Azt akarja helyrehozni, amit ,,a történelem elrontott”. Sylvester Lajos írásában hozzátette: jó néven vették volna, ha azt hozzák helyre, amit ők rontottak el. Nem személyesen ő, hiszen Szili Katalin volt az egyedüli a mostani magyar vezetésből, akinek ha visszafogottan is, de kezdetben volt bátorsága az ,,igen” szavazásról jó szót is szólni. Ha nem lesz kampánykérdés a határon túliak ügye, akkor nem kell számot adni, és mindannyian elfeledhetik, hogy miként fosztották meg tartalmától a magyar igazolványt, miként riogatták a magyar tömegeket a 23 millió román beözönlésével, és miként lehetetlenítették el a Máért tevékenységét. A másik felkapott téma: senki tisztességét se írásban, se szóban ne kezdjék ki. Ez jól hangzik. Valakiről kiderül, hogy hosszú időn belül nem létező cég nevében, rablóprivatizálás során fantasztikus vagyonra tesz szert. Nem kell erről beszélni. Azért sem, mert az ellenfélről már megjelent egy minősíthetetlenül könyv. /Sylvester Lajos: Feljárató kampány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 24./
2006. március 16.
Budapesten a Múzeumkertben füttyszó, majd taps fogadta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszédét. Előbb a kormányfő szavait a Nemzeti Múzeumnál. Idén Kossuth-díjat kapott többek között Bozsik Yvette koreográfus-táncművész, Fischer Iván karmester, Csákányi Eszter és Kulka János színművész, Görgey Gábor és Spiró György író. Széchenyi-díjas lett mások mellett Falus András immunológus, Hankiss Elemér szociológus, Harnos Zsolt matematikus, Litván György és Szabad György történész, valamint Szelényi Iván szociológus. Sólyom László köztársasági elnök a kitüntetés átadásakor nem fogott kezet Fekete Jánossal, míg Szabad György Széchenyi-díjas történész, akadémikus Gyurcsány Ferenc kormányfővel nem parolázott. Több tízezer embert mozgósító választási nagygyűléssel emlékezett a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség Budapesten. Orbán Viktor beszédében azt mondta: ,,Március 15. üzenete 2006-ban Magyarország számára az, hogy nekünk nemzeti programra van szükségünk, amely az igazság kimondására épül, és amely mögé minden magyar ember fel tud sorakozni”. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma előterjesztésére a kormány Magyar Köztársaság Babérkoszorús Írója-díjat adományozott Kovács András Ferencnek a kortárs magyar lírában kivételes gazdagságú eddigi életművéért, a marosvásárhelyi Látó című folyóiratért végzett munkájáért és műfordításaiért. /Fütty és taps Magyarországon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./ Budapesten a Nemzeti Múzeum homlokzatáról távcsöves mesterlövészek pásztázták a terepet. Gyurcsány beszédét előbb füttyszó, majd taps fogadta. A Múzeumkertbe csak meghívottakat, iskolás csoportokat, valamint a sajtó munkatársait engedték be. A kerítésen kívül rekedtek közül többen hangosan nemtetszésüknek adtak hangot. A kormányfő beszéde alatt több helyütt éles szóváltás, lökdösődés alakult ki. /Budapesti rendezvények március idusán. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 16./
2006. március 18.
A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vette át Szilágyi Ferenc operaénekes, a kolozsvári Magyar Opera örökös tagja március 17-én Cseh Áron főkonzultól, több évtizedes kiemelkedő színvonalú zenei munkássága elismeréséül. Mindig megtiszteltetés a magyar konzulátus számára, ha a Magyar Köztársaság elismerését nyújthatja át kiemelkedő tehetségű művészeknek, ez is hasonló ünnepi alkalom – fogalmazott Cseh Áron főkonzul. A Magyar Köztársaság elnökeként érdemes és eredményes munkássága elismeréséül a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozom Szilágyi Ferenc operaénekesnek – tolmácsolta Sólyom László államelnök március 15-én megfogalmazott üzenetét a főkonzul. Szakmai méltatást Szép Gyula, a kolozsvári Magyar Opera aligazgatója mondott. Kifejtette: Szilágyi Ferenc egyike az erdélyi opera-színpad legszínesebb egyéniségeinek, legendás hangi és művészi adottságokkal megáldott énekes. Szilágyi Ferenc elmondta: Istennek tartozik köszönettel azért, hogy felépült tüdőbetegségéből, hogy énekelhetett. /Farkas Imola: Magyar állami kitüntetés Szilágyi Ferencnek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./
2006. március 23.
Sebestyén Mihály történész Csütörtöki kimenő című rovatában megrótta, modortalannak nevezte Sólyom László köztársasági elnököt, amiért nem fogott kezet a kommunista diktatúra bankemberével, Fekete Jánossal, akit Gyurcsány Kossuth-díjjal tüntetett ki. Sebestyén így minősítette Sólyom Lászlót: „nyársat nyelt egykori alkotmányjogász, aki egy kis átverős trükkel került a Duna-parti ország legfontosabb közjogi méltósági székébe”. Sebestyén szemében Fekete János „a KGST szétbomlasztásán sikerrel működött közre és erőssé tette a forintot”. Sebestyén ugyancsak elmarasztalta Szabad György történész professzort, a valamikori házelnököt, aki Gyurcsánnyal nem fogott kezet. /Sebestyén Mihály: Modortalanságok. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 23./
2006. március 30.
Új alapokra kell helyezni a magyarországi kisebbségpolitikát, és ehhez fel kell mérni a szomszédos országokban a rendszerváltozás után felnőtt magyar nemzedéknek az anyaországgal szembeni elvárásait – mondta Sólyom László magyar köztársasági elnök március 29-én Helsinkiben, miután tárgyalt finn partnerével, Tarja Halonen elnök asszonnyal. Az államfő a kétoldalú kapcsolatokon kívül főleg a finnugor együttműködésről, a „zöld elnökök” informális hálózatának tervéről, valamint az Európai Unió jövőjéről, a regionális közösségeknek az EU-n belüli szerepéről folytatott eszmecserét. /Kisebbségpolitika új alapokon. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 30./
2006. március 31.
„Fel kell mérni a szomszédos országokban a rendszerváltozás után felnőtt magyar nemzedéknek az anyaországgal szembeni elvárásait”, „miért és hogyan akar magyar maradni, a korábbi elnyomás megszűnése után milyen alapon képzeli el megtartani magyarságát, s az új kisebbségi politikának minderre tekintettel kell lennie” – ez a kiindulópontja annak a magyar nemzetiségpolitikának, amit a nemsokára hatalomra kerülő magyar kormánynak ki kell dolgoznia, fogalmazta meg Sólyom László köztársasági elnök finnországi látogatásán. Hangsúlyozta: felül kell vizsgálni az eddigi magyar nemzetiségi politikát. – Az államfő szerint az eddigi nemzetiségi politika „túlságosan beleragadt abba, hogy vannak külföldi szervezetek, amelyeket ki-ki segélyez”, s „jelentős összegek mennek el anélkül, hogy voltaképpen tudnánk, mennyire hatékonyak és valóban jóra fordítjuk-e”. Sólyom a kettős állampolgárság kérdésére is kitért, közölte, hogy uniós tagállamok esetében (tehát Románia és Magyarország vonatkozásában is) a magyar állampolgárságnak csak szimbolikus jelentősége van. Borbély Tamás újságíró hozzátette: mentalitásbeli áttörést jelentene, ha a boldogulást nem csak a szűk etnikai „gettóban” képzelné el az erdélyi magyarság, hanem figyelme kiterjedne a teljes romániai munkaerőpiacra. Ennek az áttörésnek egyelőre elsősorban nyelvi akadályai vannak. Emiatt a felsőoktatási politikában sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a román szaknyelv megtanulására. /Borbély Tamás: Az új azonosság felfedezése. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./
2006. április 4.
Ízléstelenül, rosszhiszemű tájékozatlansággal – és a Teleki Téka írástudó igazgatójához méltatlanul – írt Sebestyén Mihály a magyar köztársasági elnökről a Népújság 2006. március 23-i számában, Modortalanságok címen, írta Tóth Tamás. Kifigurázta a köztársasági elnököt, aki nem „egykori”, hanem ma is alkotmányjogász. Aki nem „egy kis átverős trükkel”, hanem törvényes választással lett államfő ebben a „Duna-parti ország”-ban, amelyet mi Magyarországnak mondunk. A bukott kommunista rendszer egykori kiszolgálóinak kitüntetése a „jobb érzésű magyarok számára, finoman szólva, gyomorforgató”. Sólyom László hivatalaiban tanúsított tisztessége, becsületessége nem szorul védelemre, de ennek megkérdőjelezése, megsértése nem hagyható szó nélkül. Szili Katalin négy éve van hivatalban, Sólyom László pedig néhány hónapja, így kettejük erdélyi látogatását összevetni nem tisztességes. Hangulatkeltésre viszont kiváló… Szabad Györgyről, azt írta Sebestyén: a „szemüveget viselő agg történész Szabad bácsi vérszemet kapva” nem fogott kezet Gyurcsánnyal. A tény az, hogy Sólyom László „A szakszerű magyar történetírás megújításában való tevőleges részvételéért, a magyarországi újkorkutatás legjobb hagyományait követő munkásságáért, életműve elismeréseként dr. Szabad György történésznek, akadémikusnak, nyugalmazott egyetemi tanárnak, professor emeritusnak” Széchenyi-díjat adományozott. Szabad György szabad elhatározással döntött úgy, hogy nem fog kezet Gyurcsánnyal. Vajon mit írt S.M. 1999-ben, amikor Efraim Kishon (magyarul: Kishont Ferenc) kitüntetése átvételekor nem fogott kezet sem Áder János házelnökkel, sem Orbán Viktor miniszterelnökkel, mondván, hogy testőrnek nézte őket Göncz mellett…? Ez is jelzi, hogy Sebestyén egy gyékényen árul azokkal, akik csúsztatásokkal, félretájékoztatással, lejáratással, besározással igyekeznek kampányolni, s ilyen-olyan tőkét kovácsolni. /Tóth Tamás, Kecskemét: Sorok a modortalanságról. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./
2006. április 7.
Sebestyén Mihály reagált Tóth Tamás írására /Tóth Tamás, Kecskemét: Sorok a modortalanságról, Népújság, ápr. 4./, mondván, nem tudja, „melyik alpolgári körben jegyzik nevét”, Tóth biztosan a Fidesz híve. Sebestyén kijelentette: a „magyar(országi) jobboldalt azért nem csípem, mert előbb-utóbb elkezd zsidózni”, továbbá Szabad György lélekhasadásban szenved, mert Kossuth Lajos híve, és a Fidesz a szekerét tolja. Sebestyén leszögezte, Sólyom László elnök nem viselkedhet magánemberként és megfeddte Szabad Györgyöt, mert nem fogott kezet Gyurcsánnyal. Ma csak kezet nem fognak, azután csillagot varrnak… /Sebestyén Mihály: Levél Kecskemétre. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./
2006. április 29.
Sólyom László köztársasági elnök konferenciasorozatot kezdeményez, amelynek célja a határon túli magyarok helyzetének és problémáinak pontos megismerése. Az államfő május 4-re hívta össze az első, nem nyilvános tanácskozást, amelyre olyan, a szomszédos országokban élő magyar tudósokat, a közéleti és a civil szférában elismert személyiségeket invitált meg, akik tevékenységük alapján, kutatási vagy szakterületük szabályai szerint érvényes megállapításokat tudnak tenni a határon túli magyarság helyzetéről. A konferenciát a Sándor-palotában rendezik meg. A kezdeményezés nem érinti a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) szükséges és fontos tevékenységét, és nem is illeszkedik annak kormányzati és politikai környezetébe. /Sólyom László kezdeményezése = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./
2006. május 2.
A határon túli magyarok helyzetéről kezdeményez konferencia-sorozatot Sólyom László magyar köztársasági elnök. A konferencia célja, hogy pontos képet adjon a határon túli magyarok helyzetéről és problémáiról. A tervek szerint az éveken át tartó program első találkozóját május 4-én tartják a budai Sándor-palotában, a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyar értelmiségiek részvételével. Erdélyből Bakk Miklós és Horváth István, a Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatói, Jakabffy Tamás, a Keresztény Szó szerkesztője és az Erdélyi Unitárius Egyház médiareferense, Kiss Tamás szociológus-demográfus, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai munkacsoportjának tagja, Székely István, a Magyar Kisebbség című folyóirat főszerkesztője és Vetési László református lelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület missziós szórványlelkésze kapott meghívót a rendezvényre. Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke úgy vélekedett, hogy a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) és a köztársasági elnök által kezdeményezett konferencia-sorozat jól kiegészítheti egymást. /Civil Máért május 4-én? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./ Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke szerint a Magyar Állandó Értekezlet a napi politikai élet területe, amelynek a körében a mindenkori magyar kormány a határon túli, legitim politikai érdekvédelmi szervezetek vezetőivel folytat párbeszédet. Ez a kettő egymást nagyon jól kiegészítheti, ugyanakkor azonban szervezetileg teljesen független egymástól. Komlós Attila hozzátette, más a kapcsolatrendszer azon határon túli magyar közösségekkel, amelyek már EU-s tagországokban élnek, más azokkal, aki holnap, holnapután lesznek EU-s tagországok. Ugyanakkor szigorodik és komolyodik a helyzet az olyan országokban élő magyarok vonatkozásában, mint Ukrajna és Szerbia- Montenegró. Komlós megjegyezte, nem tudni, mikor lesz a Magyar Állandó Értekezlet következő ülése, amint megalakul a kormány, várhatóan sürgősen össze fogják hívni a Máért-et. /HTMH: jól kiegészítheti egymást a Máért és a köztársasági elnök kezdeményezése. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 2./
2006. május 3.
Más-más témaköröket kívánnak felvetni a Sólyom László köztársasági elnök által meghirdetett, a határon túli magyarságról szóló konferenciasorozat erdélyi meghívottjai. Bakk Miklós politológus az autonómia ügyét tekinti a holnap kezdődő rendezvénysorozat egyik legfontosabb kérdésének. Vetési László lelkész a szórványmagyarságról, ezen belül a csángó közösségről készít helyzetjelentést. Székely István, a Magyar Kisebbség folyóirat felelős szerkesztője többek között a magyarországi támogatási rendszerek újragondolásához kíván néhány támpontot adni. Jakabffy Tamás, a Keresztény Szó felelős szerkesztője hangsúlyozta, hogy nem a politikai szférát összekapcsoló Magyar Állandó Értekezlet (Máért) alternatívájaként kell értelmezni ezt a konferenciát. Az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának igazgatója, Horváth István az oktatáspolitika kérdéskörében kíván véleményt nyilvánítani. Kiss Tamás, az RMDSZ demográfiai munkacsoportjának vezetője modellezni próbálta a népességi adatok jövőbeni alakulását. /Holnap kezdődik a határon túli magyarokról szóló konferenciasorozat. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./
2006. május 3.
Nem sokkal Sólyom László beiktatása után az A Hét hetilap azzal kereste meg a köztársasági elnököt: mit gondol a Magyarország határain kívül élő magyarokat érintő politikáról. Megkeresésükre nem érkezett válasz. A hetilap kitartó érdeklődésére az elnöki munkatárs elmondta, hogy Sólyom Lászlónak most nem áll módjában nyilatkozni. A hetilap szerint Sólyom László kivárt. Március 15-i beszédében, egy év hallgatás után, szinte főszerepet kapott a téma. Meg kell újítani a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikát, mondta a köztársasági elnök. A lap szerint ez azt jelenti, hogy „szimbolikusan: lehajolni hozzájuk, felemelni.” Gazdasági erőre, értelmiségre, kulturális és politikai intézményekre van szükség a határon túl – mondta Sólyom László. Az újság szerint ebből látható, hogy „Sólyom Lászlónak fogalma sincs, hogy mi van Ártándon túl.” A lap szerkesztőségi cikkében megmagyarázta, hogy kulturális és politikai intézményeik vannak. „Ráadásul az oly sokat emlegetett autonómia nevében nem igazán szeretjük, ha ezeket a politikai intézményeket akár a magyar köztársasági elnök, akár bárki más szeretné ide exportálni” – írta a lap. Románia fejlődő iparral, jó gazdasági mutatókkal rendelkezik, továbbá itt van értelmiség, adták tudtára Sólyom Lászlónak. Sólyom László május 4-re hívta össze „azokat a határon túli magyar embereket, akiket határon túli kérdésekben illetékesnek tart.” A lap sérelmezte: megint Budapesten dől el: ki az illetékes határon túli ügyekben. Továbbá „egy ilyen nemzeti, szeparációs elképzelés nem több egy rosszízű utópiánál”. „Emancipáció helyett integrációra van szükség”. /A Szerk.: Támogatáspolitikát, kutyát és gyereket színpadra bevinni tilos. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 3./
2006. május 4.
Sólyom László köztársasági elnök konferenciasorozatot kezdeményezett a határon túli magyarok helyzetének és problémáinak pontos megismerésére, illetve az ezzel kapcsolatos anyaországi szemléletváltás megvalósítására. Az első találkozó május 4-én lesz Budapesten, a köztársasági elnöki rezidencián a szomszédos országokban élő magyar értelmiségiek részvételével. A következő összejövetelekre bővül a kör, és a vitákba bekapcsolódnak magyarországi értelmiségiek is. Előbb-utóbb színt kell vallani a nemzet szellemi, lelki és kulturális egységének, gazdasági kapcsolatai mikéntjeinek dolgában, írta Sylvester Lajos. Sólyom László kezdeményezése azért is szükségszerű, mert a magyarországi értelmiség számottevő részének nemzetpolitikai tájékozódása téves út felé sodródott. /Sylvester Lajos: Az anyaországi státus visszaszerzése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 4./
2006. május 5.
Nem lehet általában a határon túli magyarságról beszélni – mondta Sólyom László köztársasági elnök május 4-án Budapesten, azon konferencia után, amely az államfő kezdeményezésére jött létre a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyar tudósokkal, közéleti és a civil szférában elismert személyiségekkel. Az államfő sajtótájékoztatóján a következőképpen fogalmazott: megerősödött az a tény, hogy nem lehet általában a határon túli magyarságról beszélni. Sólyom László elmondta, hogy a konferencia kifejezetten tudományos jellegű volt, 17 tudományos előadás hangzott el a szomszédos országokból érkező meghívottaktól. Mint kiemelte, az a veszély fenyeget, hogy a határon túli magyarság a modernizációban lemarad. Hozzátette: rendkívül nagy a magyar ajkú népességfogyás mértéke a szomszédos országokban. Példaként említette, hogy Romániából tizenhat év alatt több magyar ajkú ment el, mint Magyarországról 1956 után. A szomszédos országokban élő magyar lakosság képzettsége a többségi lakossággal szemben sokkal rosszabb, a magyar értelmiség szinte hiányzik. A meghívottak egybehangzóan állították: iskolák nélkül teljesen reménytelen az identitást fenntartani. A magyar identitás átadását az óvodákban kell elkezdeni. Kiemelte azt is: „a magyar identitás megtartásától elválaszthatatlan az integráció a többségi nemzetbe”. A magyar kisebbségnek fontos tudni a többségi nyelvet, ha nem tudja, a munkaerőpiacon reménytelen a helyzete – közölte. Sólyom László elmondta, a következő tanácskozást őszre tervezik, az 1956-os ünnepségek után, novemberben. Ennek témája a tömbmagyarság és a szórványmagyarság közötti különbségek, illetve a többes identitás kérdései. Az államfő hangsúlyozta: a konferenciasorozat nem érinti a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) tevékenységét. Sólyom László az elnöki protokoll részének és alkotmányos felelősségnek nevezte a határon túli magyarsággal való törődést. Az államfő reményét fejezte ki, hogy a konferenciasorozat hatással lesz a magyar közvéleményre. A tanácskozáson a határon túli magyar politikai pártok képviselői a továbbiakban sem fognak részt venni. A kettős magyar állampolgárság ügye a konferencián nem merült fel. /Nem lehet általában a határon túli magyarságról beszélni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 5./
2006. május 5.
„Az elnök azzal tud hatni, hogy beszél, elvi álláspontokat tesz közzé” – jelentette ki Sólyom László annak a civil konferenciának a végén, melyet a határon túli magyarok helyzetének a megismerése céljából hívott össze. Az államfő reményét fejezte ki, hogy a most kezdett konferenciasorozat hatással lesz a magyar közvéleményre. „Nemcsak hogy végighallgatta az előadásokat, hanem mindvégig jegyzetelt, és legalább harminc kérdést tett fel az előadóknak – ecsetelte Székely István, aki a Magyar Kisebbség folyóirat főszerkesztőjeként kapott meghívást a konferenciára. – Úgy érzékeltem, az államfő kezdeményezőként kíván ebben a kérdésben fellépni a magyar társadalom irányába.” Hasonló volt Bakk Mikós politológus következtetése is. „Sólyom László eltökéltnek látszott abban, hogy ezen a területen újrafogalmazza Magyarország és a magyar politika feladatait”. A konferencián a Magyarország határain kívül élő magyar közösségek 17 civil képviselője tartott előadást. Sólyom László kiemelte, az a veszély fenyeget, hogy a határon túli magyarság a modernizációban lemarad. /Gazda Árpád: Továbbra is civilekre alapoz Sólyom László a határon túli ügyekben. = Krónika (Kolozsvár), (erdely.ma). máj. 5./
2006. május 5.
Sólyom László köztársasági elnök azzal a céllal rendezett konferenciát a határon túli magyar képviselők számára, hogy „valós képet kapjon” helyzetükről és gondjaikról. Határon túli szakembereket hívott meg. Simon Judit, az Új Magyar Szó munkatársa kifogásolta, hogy az államfő olyan személyiségeket hívott meg, akik zömükben a magyarországi jobboldalhoz kötődnek, szerinte így kétséges a valós kép. Sólyom László több olyan regionális kezdeményezést szeretne, amelyek európai befektetéseket vonzanának a magyarok lakta térségekbe. Az újságíró szerint az eredmények csak hosszú távon mutatkoznak. A lap kifogásolta, hogy miért foglalkozik a köztársasági elnök közvetlenül, a magyar kormány bevonása nélkül ezzel a kérdéskörrel. Sólyom László magának vindikálja a határon túliak ügyét, kivéve ezt a kérdéskört a baloldali-liberális kormány kezéből. /Simon Judit: Vége a romantikának? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./
2006. május 5.
A liberális budapesti Magyar Narancs hetilap közölte Parászka Boróka, az A Hét hetilap főszerkesztőjének cikkét. Ebben a lapjában közölt elutasító hangvételhez hasonlóan minősítette a Sólyom László köztársasági elnök által kezdeményezett május 4-i konferenciát. Magyarország és a környező államok között aktív gazdasági, kulturális csere folyik. Ha még mindig ismeretlennek tűnnek a határon túli magyar közösségek a magyar köztársasági elnöknek, az nagy baj. A legnagyobb hibája ennek az akciónak a magyar nacionalizmus, magyarázta Parászka Boróka. Szerinte ez a nacionalizmus szomszédokként csak a Magyarország határain kívül élő magyarokat ismeri el. Nem lehet csak az „ott” élő magyarokat megismerni anélkül, hogy az „ott” élő szlovákokat, románokat ne ismerné meg Magyarország. És Magyarország egyáltalán nem ismeri a románokat, szlovákokat. A Magyarország határain kívül élő magyarok a „magyar nemzetpolitika karanténjában élnek, szimbolikus magyar (teljesíthető és teljesíthetetlen) ígéretek bűvöletében”. Parászka szerint az „elnöki akció megkérdőjelezi a határon túli magyar közösségek demokratikus érettségét és működőképességét is.” A magyar köztársasági elnök a határon túliak „magyarságtudatára” kíváncsi. Parászka megmagyarázta: „A magyarságtudathoz sem a román államnak, sem a magyar köztársasági elnöknek nincs köze. Magánügy.” Parászka sérelmezte, hogy kiket hívtak meg a konferenciára, szerinte azokat, „akik mögött nem jött létre életképes politikai mozgalom, akiket a határon túl nem jogosított fel a képviseletre senki”. A főszerkesztő hozzátette: például Tőkés László Magyarországon kiket és miért képvisel, amikor a határon túliak ügyében felszólal? Parászka szerint a konferenciasorozat „a legradikálisabb reformellenesség”. Románia európai ország; működő civilszférával és működő nyilvánossággal. Kiépíthető egy a közösségi és választói akaratot tiszteletben tartó jószomszédi viszony. „Már ha Magyarország felismeri, hogy a határain kívül nem önjelölt törzsfők és sámánok vezette, félnomád törzsek élnek.” /Parászka Boróka: Sámánok – Az államfő és a határon túli magyarok. = Magyar Narancs (Budapest), máj. 5./
2006. május 9.
Több mint egy hónap telt el a felsőoktatási fórum és zárónyilatkozatának a megfogalmazása között. Az első hét a nyilatkozat véglegesítésével telt, azután szétküldték aláírás végett, az aláírt példányok körülbelül tíz nap múlva be is érkeztek; a további három hét a Markó Béla RMDSZ-elnökkel való egyeztetésekkel telt el, mondta el a Bodó Barna a vele készült beszélgetésben. Az egyetemek akkreditációjára vonatkozó törvény régi adóssága a parlamentnek, ezért a Bolyai Kezdeményező Bizottság ezt a kérdést szerepeltetni akarta a nyilatkozatban, Markó, aki egyben az oktatásügyért felelős miniszterelnök-helyettes, más véleményen volt. Így ez a kérdés kikerült a nyilatkozatból: maradt az a tétel, hogy a két magánegyetemet minél hamarább akkreditálni kell. Olli Rehn bővítési biztos kijelentette, hogy kisebbségi vonatkozásban Romániában minden rendben van. Ezért küldtük el a Kárpát-medencei magyarsághoz intézett felhívást, melyben arra kértek mindenkit, a bővítési biztosnak címzett elektronikus levélben jelezze, igenis vannak lényeges megoldatlan kérdések. Ez azért volt fontos, mert az EU-nak nincs egységes kisebbségi mércéje. Bodó rámutatott, hogy az erdélyi magyarságnak rá kell ébrednie arra, hogy elsősorban nem bizonyos külföldi folyamatok határozzák meg az érdekérvényesítést, hanem a belső folyamatok. Az alapszerződések a gyakorlatban szinte semmit nem oldottak meg a kisebbségi bajokból. Az egyetem ügye nem addig tart, amíg Románia belép az Európai Unióba, hanem addig, amíg az erdélyi magyar politikai vezetők meggyőződnek arról, ha ezt az ügyet nem tekintik elsőrendű fontosságúnak, akkor közösségüket hagyják cserben. A romániai magyarság politikai tárgyalóasztalnál akart eddig mindent megoldani, miközben vele szemben a többségi politika nem válogatott az eszközökben. Van még a tüntetés, a polgári engedetlenség eszköze is. Európában, a demokráciák világában az értékelvű megoldásokat mindenhol így érték el. Az oktatásügy sorsdöntő, létfontosságú, és az egyetem kérdésében a magyar politikai képviselet másfél évtizeden át nem ér el igazi eredményt, akkor ezt rosszul csinálta. Ezt ki kell mondani. Az RMDSZ érzi a helyzet súlyát, ezért írta alá a nyilatkozatot. „Az RMDSZ vezetőinek viszont el kell végre dönteniük, hogy az erdélyi magyarság, vagy Románia szolgálatában akarnak-e állni”, hangsúlyozta Bodó Barna. A BBTE magyar vonalának a vezetősége nem írták alá a Bolyai Kezdeményező Bizottság nyilatkozatát, ez politikai felelősségüket minősíti. Salat Levente rektor-helyettes a március végi egyetemi fórumon minden bajok forrásának a BKB-t kiáltotta ki. Ezzel a véleményével ott egyedül volt. Az egyetemért vívott küzdelmet megnehezíti a Fidesz választási veresége. Egyetemügyben határozott állásfoglalások a Fidesz részéről történtek. A továbbiakban tudomásul kell venni, hogy ez a helyzet most Magyarországon, és keresni kell az együttműködési lehetőségeket az MSZP-vel. Oda kell figyelni Sólyom László köztársasági elnök kezdeményezésére, ugyanis a MÁÉRT intézményének a szüneteltetése, a támogatáspolitikában megmutatkozó kedvezőtlen változások megannyi veszélyes folyamat a határon túli közösségekre. Sólyom Lászlónak ez a lépése el fogja gondolkodtatni a magyar kormányt arról, mit kellene cselekednie a határon túli magyarságpolitika ügyében. A BKB eredeti nyilatkozatában (abban a változatban, amelyet az összes szervezet aláírt) az szerepel, hogy „a Parlament záros határidőn belül fogadja el az egyetemek akkreditációjára vonatkozó új törvényt, váljon lehetővé a Partiumi Keresztény Egyetem másfél éve elhúzódó akkreditációs folyamatának a lezárása”, míg a Markó által is aláírt változat megfelelő pontja a következő: „A törvényes kereteknek megfelelően valósuljon meg magánegyetemeink mielőbbi akkreditálása.” A Fórum a magyar egyetemért elnevezésű rendezvény résztvevői a végleges változatban a következőket tekintik „szakmailag megalapozott és politikailag indokolt, következésképpen megvalósítandó feladatoknak”: mielőbb induljon el a három magyar kar a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, jöjjenek létre magyar karok a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, kezdődjön el a magyar tannyelvű felsőoktatás megszervezése a Kolozsvári Műszaki Egyetemen, a Gheorghe Dima Zeneakadémián és egy erdélyi képzőművészeti egyetemen, valamint a Kolozsvári Agrártudományi Egyetemen, valósuljon meg a tényleges kétnyelvűség a vegyes tannyelvű intézetekben, valósuljon meg a magyar magánegyetemek mielőbbi akkreditálása, utána pedig részesüljön állami támogatásban mind a Sapientia, mind a Partiumi Keresztény Egyetem. Aláírók: Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, Erdélyi Református Egyházkerület, Királyhágó-melléki Református Egyházkerület, Erdélyi Unitárius Egyház, Erdélyi Evangélikus Egyház, Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem, Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Partiumi Keresztény Egyetem, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Bolyai Kezdeményező Bizottság, Bolyai Társaság, Országos Magyar Diákszövetség, Kolozsvári Magyar Diákszövetség, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Kriza János Néprajzi Társaság, Farkas Gyula Egyesület a Matematikáért és Informatikáért, Politeia – Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület. /Bagoly Zsolt: A Bolyai esélyei csatlakozás előtt és után. Beszélgetés dr. Bodó Barna egyetemi adjunktussal, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 9./
2006. május 9.
Pomogáts Béla legújabb, a Pallas-Akadémia Kiadónál megjelent kötetét, a nemzetpolitikai jegyzeteket tartalmazó, Függetlenség és felelősség című publicisztikai gyűjteményét hozta el május 8-án Sepsiszentgyörgyre. A ,,tiszteletbeli erdélyi” író beszélt csalódottságáról is, szóvá téve, hogy a mai, kettészakadt Magyarországon semmi értelme az autonóm értelmiséginek nemzetpolitikai írásokkal foglalkoznia. A politikusokat nem érdekli a magyar értelmiségi meglátása. Pomogáts Béla írásai is többnyire erdélyi lapokban jelennek meg. A Sólyom László köztársasági elnök kezdeményezte párbeszédsorozat szerinte csupán a panasznapok számát szaporítja. Magyarországon a ,,politikai banditizmus” dühöng, melynek erdélybeli importálásán is sokan ügyködnek. Ez is az oka Pomogáts sajátos kimenekülésének, számtalan, Erdélyben kiadandó könyvtervének, köztük az erdélyi magyar irodalomtörténetnek. /(vop): Az autonóm értelmiségi kimenekülése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./
2006. május 17.
Május 16-án megalakult az új Országgyűlés, miután a törvényhozás tagjai, a történelmi zászlók előtt letették az esküt. A honatyák ismét Szili Katalint, az Országgyűlés korábbi elnökét választották meg a parlament élére. Sólyom László köztársasági elnök Gyurcsány Ferencet, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) miniszterelnök-jelöltjét bízta meg kormányalakítással. – A reformok kormányát szeretném vezetni – jelentette ki a miniszterelnök-jelölt. Orbán Viktor, a Fidesz és a KDNP frakciószövetségének elnöke a Batthyány örökmécsesnél kifejtette: Magyarország jelenlegi nehéz helyzete arra kötelezi a Fideszt, hogy alkotó ellenzékként végezze munkáját a következő négy évben. – A magyar demokrácia bajban van, hiszen az ország polgárai tudta nélkül került pénzügyi válságba, ezért ránk alkotó szerep is vár, nemcsak a kormány ellenőrzése, hanem a demokrácia megerősítése érdekében végzett alkotó munka. Úgy fogalmazott: „Magyarország és a magyar nemzet, a mi népünk, Magyarország polgárai nagyon nehéz helyzetben vannak. Egy kifosztott, kivéreztetett, eladósított demográfiai katasztrófa szélén egyensúlyozó országot kell szolgálnunk a következő négy esztendőben”. – Hozzátette: ha nem sikerül megoldást találni, akkor nemcsak demográfiai katasztrófával, hanem az ennek nyomán fellépő „betelepülési nyomással” is szembe kell néznie a magyar nemzetnek. /Megalakult a magyar Országgyűlés. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./ „Új alapon, és közösen kell újra felépíteni a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikát” – szögezte le Sólyom László köztársasági elnök az Országgyűlés alakuló ülésén. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára nem kívánta kommentálni az államelnök nemzetpolitikára vonatkozó kijelentését. „Nemcsak üdvözölni, hanem megköszönni is tartozunk a köztársasági elnök úrnak, hogy amikor a kormányoldal szemmel láthatóan forró krumpliként kezeli a határon túli magyar ügyet, ő vállalja, hogy a maga független pozíciójából kezdeményezésekkel és javaslatokkal álljon elő” – nyilatkozta Németh Zsolt, a Fidesz-MPSZ képviselője. Hozzátette, fontosnak tartja azt is, hogy a Magyar Állandó Értekezlet „ne legyen semmiféleképpen áldozata az új kezdetnek”. „Az államfő beszéde tiszta, világos és követhető volt” – jelentette ki Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, aki a szövetséget képviselte az alakuló ülésen. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke szerint „figyelembe véve sanyarú állapotunkat, teljesen indokolt, hogy az államelnöki beszédben a nemzetpolitika és a határon túli magyarok problematikája ilyen előkelő helyen szerepeljen”. Tomka György, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Közösség Tanácsának elnöke egyetért az államfővel abban, hogy meg kell próbálni új úton elindulni, „ha mindaz, ami idáig történt, nem hozott megnyugtató eredményt”. „A nemzet javát szolgálná az is, ha néhány, ciklusokon átívelő alapkérdésben legalább stratégiai szinten egyetértésre jutna az Országgyűlés” – hangsúlyozta az államfő. /Guther M. Ilona: Új országgyűlés, új nemzetpolitika. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./
2006. május 22.
Május 20-án a Kárpát-medencei szórványmagyar gyermek és ifjúsági népzene, néptáncfesztiválon a résztvevők majdnem négyórás ünnepi műsorral tisztelegtek Kallós Zoltán nyolcvanadik születésnapja alkalmából. A kolozsvári Diákművelődési Ház jócskán megtelt érdeklődőkkel. Sólyom László köztársasági elnök is eljuttatta köszöntését, melyben a népzenegyűjtőt „iránymutató mesterként” említette. /k. b.: Szórványmagyar néptáncfesztivál Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./
2006. június 9.
Június 9-én teszi le Budapesten az esküt az új kormány. Ezt követően derül ki, milyen konkrét változások következnek be a határon túli magyarok ügyeivel kapcsolatos feladatok ellátásában. Egyelőre csak annyi biztos, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala ismét a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe kerül. Az anyaország és a határon kívülre szakadt magyarok kapcsolatát a rendszerváltás óta eltelt tizenhét évben folyamatos, zökkenőkkel teli metamorfózis jellemzi. A Kárpát-medencei magyarság vezető politikusai képtelenek voltak közös nemzetstratégiát kialakítani. Ennek egyik negatív hozadéka a 2004. december 5-i népszavazás, illetve hogy a magyar kormány azóta sem hívta össze a Magyar Állandó Értekezletet. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök határozottan kijelentette többször is, hogy amíg nincs egyetértés, addig nincs MÁÉRT. A magyar-magyar kapcsolatok intézményesülésének első állomása az 1989. április 24-én minisztertanácsi határozattal létrehozott tanácsadói testület, a Nemzetiségi Kollégium volt, amely Pozsgay Imre államminiszter irányításával a magyarországi kisebbségek és a határon túli magyar közösségek ügyének felügyeletét látta el. A hatvan, mások szerint ennél sokkal több tagot számláló Kollégium tagjai között volt Antall József, Csepeli György, Csoóri Sándor, Hanák Péter, Hankiss Elemér, Herczegh Géza, Jeszenszky Géza, Konrád György, Pomogáts Béla, Pungor Ernő, Vásárhelyi Miklós és Vígh Károly. Ez a testület nem rendelkezett döntéshozói jogokkal, a Minisztertanács 1989 őszén létrehozta az elsősorban adminisztratív feladatokat ellátó Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárságot, amelynek vezetésével miniszterhelyettesi rangban Tabajdi Csabát bízták meg. Ezzel Magyarország nyíltan és intézményesítetten felvállalta az anyaország szerepét. Külön intézményként létrehozták 1990 tavaszán a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó Határon Túli Magyarok Titkárságát, címzetes államtitkári minőségben Entz Géza vezetésével, majd ősszel a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalát. Közben rendre alakultak meg a kisebbségi magyar érdekképviseleti szervezetek, pártok szerte a Kárpát-medencében. Az Antall-kormány az 1992. június 1-jén érvénybe lépett 90/1992. (V. 29.) számú rendelettel a Titkárságot megszüntette és önálló szervként létrehozta a Határon Túli Magyarok Hivatalát Entz Géza vezetésével, a Külügyminisztérium felügyelete alatt. Ezzel a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek ügyeinek intézésére nemzetközi diplomáciai tevékenységre is alkalmas intézmény jött létre. A kormányváltásokkal a Határon Túli Magyarok Hivatalát is változott: csúcsvezetésében, szerkezetében és tevékenységében is. A Horn kormány idején (1994-1998) a HTMH élére elnökként Lábody László került, elnökhelyettesnek Törzsök Erika, felügyeletét Tabajdi Csaba látta el a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkáraként. Az Orbán kormány idején (1998-2002) Szabó Tibor lett a HTMH elnöke, felügyeletét Németh Zsolt látta el a Külügyminisztérium politikai államtitkáraként. Ebben a ciklusban erősítették meg a különféle minisztériumokban az addig csak nyomokban jelen lévő határon túli magyarokkal kapcsolatos feladatokat, valamennyi miniszter feladat- és hatáskörében megjelenítve a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányprogram végrehajtásának kötelezettségét. A tárcáknál létrehozták ehhez a megfelelő szervezeti kereteket, a munka koordinálása pedig a HTMH-ra hárult. Ugyancsak az Orbán-kormány idején jött létre a magyar-magyar kapcsolatok újabb intézményi kerete, a nemzeti egyeztető tanácsként működő Magyar Állandó Értekezlet. És ebben a ciklusban alkották meg a kedvezménytörvényt, melynek nyomán közel egymillió határon túli magyar igényelt eddig magyarigazolványt. A Medgyessy-kormány (2002-2004) idején a HTMH ismét visszakerült a Miniszterelnöki Hivatalhoz, Szabó Vilmos politikai államtitkár irányítása alá. Elnöknek Bálint-Pataki Józsefet nevezték ki, aki addig a HTMH keretében a román területi főosztályt irányította. A Gyurcsány-kormány (2004-2006) idején a HTMH-t megint áttették ugyan a Külügyminisztérium hatáskörébe, de felügyeletét továbbra is Szabó Vilmos látta el. Bálint-Pataki lemondása után az elnöki teendőket ideiglenesen Szabó Béla, a jelenlegi csíkszeredai főkonzul végezte, 2006. január elsejétől pedig Komlós Attilát nevezték ki a HTMH élére. Az új Gyurcsány-kormány ismét a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe vonja a határon túli magyarok ügyeivel kapcsolatos feladatok ellátását, illetve a HTMH felügyeletét. Külügyi bizottsági meghallgatásán Szilvásy György kancelláriaminiszter-jelölt kitérő választ adott Németh Zsolt fideszes politikus azon kérdésére: igaz-e, hogy a kormány megszünteti a Határon Túli Magyarok Hivatalát? Szilvásy annyit közölt: nem le, hanem felértékelése az ügynek, hogy a HTMH szakállamtitkársággá válik. A létszámcsökkentésről szóló híreket megerősítette, de azt nem közölte, hogy ez milyen mértékű lesz. A MÁÉRT-ről pedig Szilvásy úgy vélekedett, hogy nem az intézményrendszer, hanem a párbeszéd a fontos. Azt is kijelentette: nem szándékoznak állampolgárságot adni a határon túliaknak. Göncz Kinga külügyminiszter-jelölt elmondta, hogy a határon túli magyarság esetében a kishatárforgalom fejlesztésében, a vízumügyekben és stratégiai kérdésekben a külügynek is kiemelt feladatai lesznek. Sólyom László köztársasági elnök a határon túli magyarok ügyéről úgy nyilatkozott: a pártok politikája vakvágányra vitte ezt a kérdést, az eddigi nemzetpolitika pedig nem volt eredményes, inkább bajt okozott. /Guther M. Ilona, Budapest: Magyar-magyar metamorfózis. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./
2006. június 10.
Június 9-én letette hivatali esküjét az új magyar kormány, a második Gyurcsány-kabinet. A kisebbségi helyzetbe kényszerült magyarok tisztességes nemzetpolitikát várnak el a mindenkori magyar kormánytól. Nincs fájdalmasabb érzés egy kisebbségi sorsba kényszerített magyar ember számára, mint amikor a saját vérei bántják meg. A kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-i népszavazás idején a jelenleg is kormányt alakító pártok a nemmel való szavazásra buzdítottak. A kormányprogram szerint: „A Magyar Köztársaságban és a Kárpát-medence más államaiban élő magyarok újra egyazon politikai és gazdasági érdekközösség tagjaiként, a többségi nemzet demokratikus erőivel szövetségben, magyarságukat megőrizve lehetnek sikeresek szülőföldjükön.” Továbbá kimondják, hogy „a határokon túli magyarok érdekeit is figyelembe vevő nemzetpolitikát” kívánnak folytatni azok képviselőivel, s kezdeményezni fogják „az ennek megfelelő szervezeti és intézményi feltételek közös akarattal történő létrehozását”. Ugyanakkor ígérik, hogy támogatni fogják a határon túli magyarság autonómia-igényeit, az európai elvekkel és gyakorlattal összhangban. Nem biztató, hogy a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) nem hívják többet össze. Göncz Kinga külügyminiszter kijelentette: a MÁÉRT valóban nagyon fontos történelmi testület volt, de nem biztos, hogy ez az egyetlen együttműködési fórum. Szinte biztosra vehető, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatal (HTMH) sem marad meg a jelenlegi formában. Sólyom László köztársasági elnök fogalmazta meg a leghitelesebben a magyar kormány eddigi nemzetpolitikáját: a pártok politikája vakvágányra vitte ezt a kérdést, az eddigi nemzetpolitika pedig nem volt eredményes, inkább bajt okozott. Majnek Antal munkácsi megyéspüspök a csíksomlyói búcsún kifejtette, véget kell vetni az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállásnak. /Papp Annamária: A nemzet lelke. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./
2006. június 20.
A magyarországi politikai vezetés alapos takarékossági, intézménykarcsúsítási programba kezd. Ez a program igen nagy veszélyt hordoz a kisebbségi civil társadalomra. A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZESZ), amelyet mintegy 100 civil szervezet hozott létre 2004 végén, kötelességének érzi megszólalni a jelen helyzetben. MCSZESZ Igazgató Tanácsa nevében Bodó Barna elnök nyílt levelet intézett a magyarországi vezetőkhöz, Sólyom László köztársaság elnökhöz, Szili Katalinhoz, az Országgyűlés elnökének Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz és a pártok vezetőihez, kérve az erdélyi magyar civil szervezetek további támogatását. A romániai gazdasági élet szereplői, a helyi elitek még nem képesek a civil szervezetek működtetéséhez szükséges anyagi terheket vállalni. Az elmúlt években bevezetett korlátozó intézkedések már eddig is érzékenyen érintették a magyar közösségeket. /Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./ A levelet egy nappal azelőtt küldték el, hogy Szilvásy György kancelláriaminiszter bejelentette, a kormány a különböző költségvetési szervek negyedrészének a megszüntetésére készül. E leépítés – mint fogalmazott – közalapítványokra is vonatkozik. /Erdélyi civil lobbi magyar támogatásokért. = Krónika (Kolozsvár), jún. 20./
2006. június 23.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Sólyom László magyar állam- és Gyurcsány Ferenc kormányfőnek küldött nyílt levelet, amelyben a szervezet vezetői aggodalmuknak adnak hangot azzal kapcsolatban, hogy megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala, illetve hogy a Magyar Televízió határon túli műsorait a nyáron „drasztikusan csonkítják”. Az RMDSZ külső ellenzékéhez közel álló Magyar Ifjúsági Tanács pedig az Illyés Közalapítvány Kuratóriumát kereste meg szintén nyílt levélben. A romániai ifjúsági egyesületeket tömörítő ernyőszervezet azzal vádolta az alapítvány erdélyi ifjúsági szaktestületét, hogy az az RMDSZ-szel együttműködő MIÉRT tagszervezeteinek nagyságrenddel több forintot ítélt meg pályázat útján, mint a MIT egyesületeinek. Az ifjúsági tanács adatai szerint az általuk leadott 99 pályázatra 2 millió 250 ezer forintot kaptak, az RMDSZ-közeli ernyőszervezetnek pedig körülbelül 85 pályázatra 5 millió 365 ezer forintot ítéltek meg. /Erdélyi nyílt levelek Magyarországnak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./
2006. június 23.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) levelet intézett Sólyom Lászlóhoz, a Magyar Köztársaság elnökéhez és Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz:A romániai magyar közvélemény aggodalommal értesült a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetéséről, az MTV műsorainak drasztikus csonkolásáról, a határon túli magyarok irányába történő támogatások csökkentéséről. Ezért, mint a romániai magyarság információs ellátásának, társadalmi közérzetének felelősei, kérjük Önöket, hogy a végleges és Kárpát-medencei magyarságunk szempontjából végzetes döntések előtt vegyék figyelembe a következő tényeket: 1. A Határon Túli Magyarok Hivatala fennállásának egész ideje alatt, de főként az utóbbi hónapokban, jelentősen hozzájárult a magyar–magyar párbeszéd eredményességéhez, az anyaország és a határon túli magyarság közötti pragmatikus, partneri viszony kialakításához. A HTMH megszüntetését semmilyen takarékossági szempont nem indokolja. Amennyiben a Hivatal mégis megszűnik, reméljük, hogy a kancellária részeként működő igazgatóság súlya megmarad, az anyaország és a határon túli magyarok közti kommunikáció közege, katalizátora marad. 2. Fontosnak és kívánatosnak tartjuk, hogy az elmúlt hónapokban kezdeményezett, a civil és szakmai szervezetek bevonásával megtartott tanácskozások az anyaországi és határon túli magyarok közt folytatódjanak. A Külhoni Magyar Újságírók Konvenciója, amely az anyaországon kívüli magyar újságíró egyesületeket tömöríti, ezt a célt eredményesen szolgálja. Megbeszélései a Magyar Országgyűlés és a HTMH vezetőivel a magyar–magyar párbeszéd elősegítését célozták. 3. A határon túli magyarok számára eddig biztosított támogatások az országos költségvetésnek a 0,02%-át jelentik. Egy ekkora összeg megtakarítása nem biztosíthatja az államháztartás egyensúlyát. Mi, a határon túli magyarok – Széchenyi kifejezésével élve – kiművelt emberfők tízezreit adtuk az anyaországnak, akiknek képzését mi biztosítottuk szülőkként és adófizetőkként. Az Illyés Közalapítvány, az Új Kézfogás Alapítvány, a Szülőföld Alap által visszajuttatott támogatások értéke, illetve a Sapientia Tudományegyetem működtetése csak parányi töredéke az általunk vállalt áldozatnak. Az anyaország támogatása nélkül a határon túli magyar kultúra károkat szenved, sőt a magyar közösségeknek a léte, megmaradása is kétségessé válhat. 4. Egyszerű számítással is kimutatható, hogy nem ablakon kidobott pénz az, amit határon túliakra költ a magyar állam, hiszen még ma is jelentős az anyaország irányába történő beáramlás. Bízunk abban, hogy átgondolva döntésük fontosságát, olyan határozatot hoznak, amely a Kárpát-medence egész magyarságának jövőjét, a magyar–magyar partnerség lehetőségét megalapozza. Remélve, hogy érveink hozzájárulnak közös céljaink megvalósításához, maradunk tisztelettel a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete nevében: Ambrus Attila elnök, Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök, Csép Sándor alelnök, Szűcs László alelnök. Brassó, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, 2006. június 20. /MÚRE-levél Magyarország vezetőihez. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23., Levelek itthonról haza. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 23., Népújság (Marosvásárhely), jún. 24., Ne a határon túli magyarokon takarékoskodjanak! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./
2006. június 23.
Budapesti látogatásra érkezett június 21-én este George W. Bush amerikai elnök. Látogatásának elsődleges célja a tiszteletadás 1956 előtt, de az egynapos vizit során sok más kérdésről is szó esett. Június 22-én Busht és feleségét a magyar köztársasági elnöki hivatalnak otthont adó Sándor-palota előtt fogadta Sólyom László. A rövid tárgyalás után Bush a parlamentbe hajtott, ahol Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, Szili Katalin házelnökkel, és a parlamenti pártok vezetőivel találkozott. Magyar részről felhozták a vízumproblémát, Bush kérte, a magyarok értsék meg, hogy az amerikai törvényeknek eleget kell tenni. Egy kézzel fogható megállapodás is született. Hamarosan a magyar állam tulajdonába kerül az egykori Táncsics-börtön épülete. A Budai Várban, a Táncsics utca 9. szám alatti kétszintes épületet az 1948. évi háborús jóvátétel értelmében bocsátotta az amerikai nagykövetség rendelkezésére a magyar állam. Gyurcsány bemutatta az amerikai elnöknek az Országház Kupolatermében elhelyezett koronázási ékszereket, a Szent Koronát. Ismeretes, 1944 novemberében a nyilasok kivitték a koronát az országból, s más ereklyékkel együtt az ausztriai Mattsee-ben, az Attersee partján ásatták el. A koronaőrök az amerikai hadsereg fogságába kerülve elárulták a rejtekhelyet, így kerültek az Egyesült Államokba a koronázási ékszerek, amelyeket csak az enyhülés éveiben, 1978. január 6-án adtak vissza Magyarországnak. Jimmy Carter elnök döntése alapján Cyrus Vance amerikai külügyminiszter hozta vissza Budapestre a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. George Bush virágot helyezett el az 1956-os hősök Kossuth téri emlékművénélA Bush-vizit rendkívüli biztonsági intézkedések közepette zajlott, Budapest belvárosának nagyrészét lezárták, az Országházat villamoskordon vette körül. /Budapestre látogatott George W. Bush. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./ Dávid Ibolya, az MDF elnöke kérte az amerikai külügyminisztert, legyen érzékeny a más országokban élő kisebbségek önrendelkezési törekvései iránt. Condoleezza Rice nagy egyetértéssel fogadta ezt, és megemlékezett az Amerikában nevet szerzett magyarokról. A határon túli magyarok helyzetét vetette fel Bush amerikai elnöknek Semjén Zsolt. A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke az MTI-nek elmondta, hogy a kérdést szóba hozta Condoleezza Rice külügyminiszternek is, aki „megértéséről és támogatásáról biztosította” őt. Az amerikai külügyminiszter megemlítette, hogy az USA-ban is számos nemzetiség él egymás mellett, ezért az Egyesült Államok támogatja a nemzetiségi jogok biztosítását. /Budapestre látogatott az amerikai elnök. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./
2006. június 24.
Ez a fesztivál nem csak városunk, hanem mindannyiunk, a magyar nemzet közös ügye, hangzott el Dr. Oláh Albert Kisvárda város polgármesterének köszöntő beszédében június 22-én, amikor megnyitotta a Határon Túli Magyar Színházak XVIII. Fesztiválját. Felolvasták Sólyom László köztársasági elnök üdvözlő beszédét, amelyben az államfő leszögezte: meggyőződése, hogy a határon túli magyarsággal kapcsolatos nemzetpolitika újragondolása elodázhatatlan. „A Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja a magyar önazonosság ünnepe, amelynek tíz napja alatt – immár tizennyolcadik alkalommal, évről évre visszatérően – jelenvalóvá és átélhetővé válik a magyar kultúra közössége” – hangzott a levélben. Sólyom László szerint a magyar nyelv ismerete és használata önmagában nem biztosít igazi nemzettudatot, ahhoz a nemzeti műveltség ismerete és az azzal való azonosulás is hozzátartozik. Hangsúlyozta: „külön öröm, hogy a Fesztiválon résztvevő – négy szomszédos ország – 16 színtársulata nem elégszik meg a hagyományőrzés missziójával”. A Csíki Játékszín Barta Lajos Szerelem című előadásával nyitott a fesztivál, majd az Újvidéki Színház Szép új világ című produkciója következett a Várszínpadon. /Köllő Katalin: Kisvárda: Ismétlődő varázslat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./
2006. június 26.
Az államhatalomban való részvétel jelképes, a községi hatalomban való részvétel valóságos, ott van a legfontosabb döntések színtere – többi között erről beszélt Sólyom László június 24-én, szombaton, a Magyar Polgármesterek VI. Világtalálkozójának gödöllői megnyitóján. A világtalálkozóról szólva kedvezőnek ítélte meg, hogy a szervező Magyar Polgármesterek Egyesülete nem zárkózott be az országhatárok közé, támogatja a határon túli magyarokkal az együttműködést, ezt jelzi, hogy a rendezvényen részt vevők fele most is, akárcsak korábban, a határon túlról érkezett. Követendő gyakorlatként említette a köztársasági elnök a hazai és a határon túli önkormányzatok között kibontakozó együttműködéseket, közös fejlesztéseket. Ugyanakkor a fejlődés útját a régiós együttműködésben határozta meg. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke azt hangsúlyozta, hogy ennek az évszázadnak van egy új képlete: tudás plusz információ egyenlő a hatalommal. A képletből azonban hiányzik az erkölcs, amely az emberek egymás közti, valamint az ember és a környezet viszonyát határozza meg. A találkozón kiosztották a Magyar Önkormányzatok Szövetsége és a Magyar Polgármesterek Egyesülete által alapított Polgármesteri Ezüstlánc Díjat. Ebben az elismerésben a magyar önkormányzatiság fejlesztésében kimagasló tevékenységet végző személyiségek részesülnek. E díjat idén Bencsik János, Tatabánya, és Zachariás István, a szlovákiai Szepsi polgármestere vehette át. A polgármesteri Arany Pecsétgyűrű kitüntetésben Kovács Zoltán, Érmihályfalva, Kerekes Péter Tivadar, Homoródszentmárton, Kovács Sándor, Vácszentlászló, Tilfof István, Mátyásdomb, valamint Nagy Imre, Eger polgármestere részesült. /Magyar polgármesteri világtalálkozó. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./ Az először 1996–ban megrendezett esemény rangját jelzi, hogy fővédnöke dr. Sólyom László köztársasági elnök volt. A találkozó résztvevőivel együtt avatták fel Gödöllőn, a Táncsics Mihály úton kialakított, a Nemzeti Együvé Tartozás Parkját. Itt alakítják ki azt a nemzeti egységet szimbolizáló emlékművet, melynek dombjához valamennyi határon túli településről egy–egy cserép földet vittek a polgármesterek. A meghívottak meglátogatták a gödöllői királyi kastélyt, este pedig részt vehettek A magyar szabadság napja című ünnepi műsoron. /Pincz Csaba: Magyar polgármesterek VI. világtalálkozója. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 26./
